Bertalanffi Pál geográfiája, részlet (1757)

Bertalanffi Pál. Világnak Két rend-béli Rövid Ismérete. Nagyszombat: Academia, 1757. 975-978. / BERTALANFFI Pál’s geography, excerpt (1757)

Bertalanffi Pál geográfiája, a Világnak Két rend-béli Rövid Ismérete (Nagyszombat, 1757) több olyan, az amerikai kontinens megismerésével kapcsolatos jellemzőt tartalmaz, amelyek vagy egy korábbi jezsuita tudás-hagyományból erednek, vagy pedig maguk is ilyenné alakulnak. Ezek közé sorolhatjuk mindenekelőtt a sajátságos európai önreflexiókat, melyeket a szöveg magában foglal: ”Amerikát (…) fedi vala-fel az Europabélieknek, vagy telhetetlen kivánságok; vagy-is vizen, és szárazon mindent visgáló nyughatatlan szem-fülségek”, stb. Az Amerikáról szóló, idézett rész meglehetősen pontos és részletes ismereteket tartalmaz a kontinens felfedezéséről, földrajzi fekvéséről, belső vidékeiről és adminisztratív felosztásáról azonban már kevésbé: „Az északi, vagy Mexikai részben van ó, és új Mexicum, Florida, Canada sok más tartományokkal. A’ déli vagy Peruviai részben van megint Terra firma, Peruvia, Chili az Amazonoknak tartománnya Tucumannia, Paraguaria, Brasilia, és Terra Magellanica.” A részlet magában foglalja az egymásból alakuló társadalmi formák jellegzetes eszméjét (társadalmi progresszió, vagy stadialitás), amelyet – megfelelő keresztény vallási formákban – a jezsuita történetírás ugyanúgy képviselt, mint később a felvilágosodás: Mexikó és Peru „kis királyok” alatt magasabb rendű formának tekintendő, mint a többi tartomány, ahol csak „Törvény nélkül vadúl éltek.” Dél-Amerika egyes részeit, mindenekelőtt Brazíliát és Paraguayt hagyományosan a bálványimádás és istentelenség – értsd: isten/vallás nélküli állapot - centrumának ismerték és tekintették: „A’ népe Amerikának az előtt hol külömbb-különbb-féle balványokat imáda; hol megint barmok gyanánt minden Isten nélkül vadúl élt, főképen Brasiliában, és Paraguariában.”