Almási Balogh Pál kéziratos kismonográfiája Ausztrália bennszülötteiről, részlet (1835 előtt)

Almási Balogh Pál kéziratos kismonográfiája Ausztrália bennszülötteiről, részlet (1835 előtt) / ALMÁSI BALOGH Pál’s short manuscript monograph on the indigenous peoples of Australia, excerpt (1835)

(Almási Balogh Pál: Az ember Australiában. Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára, KRNYO D 22/5) 

A kézirat összesen hat ívrét papírt tesz ki, ezek kettőbe vannak hajtva és füzetszerűen egymásba téve. A füzetnek nem minden oldalára került írás: a teleírt oldalak száma összesen tizenkilenc. Almási Balogh Pál kézirata különböző gondolati egységekre, alfejezetekre tagolódik, amelyek legtöbbje (aláhúzott) alcímet visel. Az első gondolati egység cím nélküli, közvetlenül a főcím után következik, és az ausztrál bennszülöttek testi felépítésének és lakókörnyezetének a sajátosságait taglalja (kb. 3 oldal). Ezután következnek az alcímekkel is jelölt részek, úgymint “Vallás” (kb. 2 és fél oldal), “Lakhelyek” (kb. 2 oldal), “Életmód” (kb. 1 oldal), “Házasság” (kb. 5 és fél oldal), “Babona” (kb. 2 és fél oldal), valamint “Hajlamok” (kb. 2 oldal), “Öltözet” (kevesebb, mint 1 oldal), és végül “Nyelv” (kicsit több, mint 1 oldal).

Almási Balogh ezen írása az első etnológiai/kulturális antropológiai kismonográfia, amit Magyarországon Ausztrália őslakosairól összeállítottak. A kézirat datálatlan, így csak tartalmi és szövegközi hivatkozásai alapján lehet következtetni arra, hogy körülbelül mikor keletkezhetett: 1835 előtt.  

Almási Balogh Pál sohasem járt Ausztráliában, sohasem társalkodott élő bennszülöttekkel. Ausztrália és Óceánia őslakosairól csak a saját és mások könyvtárából, rajzokból és metszetekből szerezhetett ismereteket. Valamint J. F. Blumenbach göttingeni koponyagyűjteményében tájékozódhatott még, amelyet 1825-ben személyesen is alkalma volt meglátogatni. Az ausztrál kismonográfia többszörös adaptáció: kortárs brit és francia utazók és természettudósok – James Cook, David Collins (1756-1810), George Barrington (1755-1804), Allan Cunningham (1791-1839), René C. Quoy, (1790-1869) Joseph P. Gaimard (1793-1858), és legfőképpen a francia Óceánia-kutató utazó, Jules Sébastien Dumont d’Urville (1790-1742) - munkáinak magyarított és egybeszerkesztett részleteiből áll össze. A többség esetében konkrét, név szerinti hivatkozással.

Ebből a szövegből is hiányzik a kortárs társadalmi-hatalmi, koloniális helyzetre való reagálás, saját reflexió. Az angol vagy a francia gyarmatosító törekvéseket, s azok szomorú következményeit Almási Balogh adottnak tekinti, nem véleményezi. Bár itt-ott sajnálkozásának ad hangot a bennszülöttek „szemmel láthatólag” sanyarú sorsa láttán.