Az uniós K+F finanszírozás modelljei 2014 körül: Összehasonlító intézményi elemzés öt tagállam példáján

A tanulmány azt vizsgálja, hogy az uniós K+F-finanszírozás strukturális logikájából fakadó szervezeti torzulások – amelyeket Stern (2014) a magyar KKV-szektorban azonosított – mennyiben jelennek meg más tagállamokban is, és milyen intézményi tényezők befolyásolhatják ezek valószínűségét. Öt ország összehasonlításán keresztül (Magyarország, Csehország, Lengyelország, Németország, Finnország) az elemzés arra utal, hogy a folyamat-orientált elszámolási logika és a vissza nem térítendő strukturális forrásoktól való intézményi függőség tagállamonként eltérő mértékben, de rendszerszerűen növelheti a szervezeti kettősség kialakulásának valószínűségét. A finn és a német eset intézményi ellenpéldaként szolgál: ezekben a rendszerekben a kimenet-orientált értékelés, a kockázatmegosztó finanszírozási eszközök és az alacsonyabb strukturális alap-függőség mérsékelheti e torzulások kialakulását. Az elemzés inkább magyarázó és összehasonlító keretként, semmint empirikusan teljes körűen verifikált modellként értelmezhető; az állítások a rendelkezésre álló intézményi és statisztikai adatok alapján valószínűsíthetők, de nem általánosíthatók minden szervezetre azonos módon.