Aranykor és sex appeal: Mnémosyné leányai / The Golden Age and Sex Appeal. Mnemosyne's Daughters

Az európai irodalom aranykorában irodalom és zene békés, boldog szimbiózisban élt egymással. Az "irodalom" szó nem is létezett akkor. Friedrich Nietzsche így fogalmaz „A literatúra, az irodalom szó fogalmisága elgondolkodtató és előítéletet is hordoz. Az írás puszta eszköze volt a nyelv művészének, aki legelébb is beszédével és énekeivel lépett a közönség elé. Ugyanakkor azt látjuk, hogy mindig több művészet kapcsolódik össze, legalábbis a cselekvés és a deklamáció művészete, de lehet a zene, a dal és a tánc is.” Az "Aranykor és sex appeal – Mnémosyné leányai" című kötet abba a világba hívja az olvasót, ahol az irodalomról folytatott diskurzusban a zene „nem kívülről meghívott vendég, hanem aktív résztvevő, és elősegíti az eszmecserét”. A könyv a szerző egyetemi kurzusaira és a hozzájuk kapcsolódó kutatásaira épül. Az antik és magyar irodalmi kánon néhány jól ismert darabja mellett operák képezik a vizsgálódás tárgyát. A szerző az irodalom, a mítosz és a zene kapcsolatának új perspektívákat adó felfedezésére invitálja olvasóit.